Első lépéseink Pápua Új Guineában (PÚG)

Kedves barátaink és partnereink!

Január 29-én, egy kb. 45 órás utazás után, mialatt keresztülrepültük szinte a fél földtekét, sikeresen megérkeztünk Madang-ba. Utazásunk nem volt izgalmaktól mentes. Legjobban a tokiói átszállásnál vert a szívünk, ahol a helyi személyzet, mely csak valamelyest beszélt angolul, nem találta Hajni foglalását a következő két repülőre és tudatták velünk, hogy lehet újra meg kell vegyük számára a jegyet. Nem tudtuk, hogy mennyibe kerülne és hogy lenne-e rá elég pénzünk ott helyben. Kb. 3 óránk volt még az átszállásig. Az Úr kegyelméből, egy óra nehéz várakozás után, mialatt imatámogatást kértünk mindenkitől akit interneten keresztül elértünk, túl sok magyarázat nélkül, kedvesen értesítettek minket, hogy új foglalást állítottak ki Hajninak, így nem kellet új jegyet venni.

A fenti esemény mellett voltak más izgalmas helyzetek is, amik csak abban segítettek, hogy újra meg újra lássuk az Úr gondviselését. A reptéren várt már ránk az Óceániai Orientációs Képzés (POC) igazgatója, aki elvitt minket, három másik családdal együtt, a POC táborba. A hazánkban lévő hegyi utakhoz (drum forestier) hasonló, kb. 1 órás, rázós út vezet a városból a táborhoz, mely egy kisebb hegy szirtjén helyezkedik el. Egyre gyönyörűbb táj tárul elénk ahogy a tábor felé haladunk és a tábornál a kilátás lélegzetelállító. Egyszerre láthatjuk a számunkra dzsungelnek tűnő hegyoldalt, völgyet, (mely, mint kiderült, az emberek kertje is, és sok ház húzódik meg közöttük), a távolban az óceánt s az apró szigeteket, illetve derült időben egy működő vulkánt is, ami egy különálló szigeten van.

Ez a gyönyörű látvány ellensúlyozza szobánk egyszerűségét, melynek minden bútorzata egy lécekből álló ágy ami fölé szúnyogháló van állítva, egy polc féleség akasztó résszel, egy asztal és három szék. A táborban található körülmények, jó kezdetet jelentenek a PÚG-ban lévő körülményekhez és klímához való adaptálódásunkhoz, mindez egy felügyelt környezetben. Nem éppen könnyű megszokni a nagy hőmérséklet-különbséget és nagy páratartalmat (8o% körül), hogy kevés eszköz áll rendelkezésünkre (szinte semmi ahhoz képest amihez otthon voltunk szokva), hogy egy veder vízzel kell zuhanyozni, hogy szinte mindent hallunk a nagyon vékony falemezekből álló falakon keresztül ami a szomszédszobákban történik. Kb. egy hétre volt szükségünk, hogy átálljunk a 8 órás időeltolódásra.

Ezen a képzésen (POC), rajtunk kívül még 11 család és 3 egyedülálló vesz részt, többnyire az Egyesült Államokból és még egy család Németországból. Érdekesség, hogy legalább annyi gyermek van mint felnőtt. Hálát adunk az Úrnak, hogy erőt és bátorságot adott nekik, hogy ezt a hitlépést megtegyék és ide jöjjenek.

Április végéig tart ez a képzés, melynek célja, hogy minél több gyakorlati információt nyújtson az egészségügyi és biztonságmegelőzési alapszabályokról, valamint az etikai és kulturális szabályokról, (pl. arról, hogy hogyan viselkedjünk és öltözködjünk ebben az országban). Egyes területeken nagyon konzervatív és tőlünk nagyon idegen elvárások vannak, főleg a nőknek kell odafigyelniük, hogy nehogy szégyent hozzanak férjükre, tudtukon kívül; melyek, stb. Mindezeket igyekszünk gyakorlatba ültetni a képzés ideje alatt. Mindezek segítenek a megfigyelő képességünk fejlesztésében, a helyzetek helyes értelmezésében és a PÚG-i kontextusba való beilleszkedésünkben.

A képzés másik fontos része a 3 államnyelv egyikének, a Tok Pisin nyelvnek az elsajátítása. Sokat segít, hogy ugyanazokat a magánhangzókat tartalmazza, mint a román nyelv (a, e, i, o, u) és a kiejtés szerinti írásmód jellemzi. Sok szó ered angolból és szintén nagy segítség az, hogy a tanárunk („tisa” Tok Pisin-ül) helybeli. Az órákon nem csak száraz információkat kapunk, többségük készít minket a gyakorlati alkalmazásra, amire szintén lehetőségünk van a képzés folyamán és természetesen utána. A képzés harmadik része nem a táborban lesz, hanem, minden család/egyedülálló ki lesz rendelve egy helybéli családhoz a közelben lévő falvakba (szét leszünk szórva), és ott fogunk lakni 4 hétig velük, az ő házaikban, majdnem az ő standardjaik szerint. Az első 2 hónap nyelvleckéi segítenek majd, hogy könnyebben tudjunk kommunikálni velük, de ott, még többet tanulunk majd. Ez után visszajövünk a táborba egy pár kiértékelő napra, felfrissülésre és a továbbutazásunkhoz való felkészülésre.

Ha az Úr megsegít, májustól a missziós központban leszünk, Ukarumpában. Itt találkozunk majd, többek közt, területi vezetőnkkel, aki a „Biblia Használatának Elősegítése” terén fog képezni minket. Együtt meg fogjuk vizsgálni a lehetséges szolgálati helyeket, melyek közül néhányat valószínűleg meg is látogatunk majd.

Addig is, kérjük, imádkozzanak értünk: hogy maradjunk egészségesek (több fertőzés vonult át már a résztvevők közt); hogy minél hamarabb be tudjunk illeszkedni a mienktől nagyon különböző PÚG-i körülményekbe, ugyanakkor tudjunk helyesen viszonyulni a kulturális különbségekhez, úgy a helyiekkel, mint a világ más részeiről érkező munkatársakkal kapcsolatosan is; hogy az Úr adjon erőt és értelmet, hogy be tudjunk fogadni minél több értékes információt amit a képzésen tanítanak és tudjuk gyakorlatba ültetni!

Drága testvéreink az Úrban, mindazok akik velünk együtt végzik ezt a szolgálatot, nagyon hálásak vagyunk önökért! Sajnos, sokaktól nem tudtunk személyesen elköszönni, úgy ahogy illett volna, pedig nagyon szerettük volna. Egyszerűen nem volt már rá idő és energia: az utolsó hónapok, főleg hetek, nagyon nehezek voltak. Nem volt könnyű 2-2 bőröndbe becsomagolni az életünket és úgy hátra hagyni mindent, hogy müködő képes legyen az elkövetkező 2-2,5 évre. Mindazonáltal, szeretnénk, ha tudnák és éreznék, hogy értékeljük azt a közösséget amiben e szolgálat által lehetünk. Örülünk minden bátorításnak, ami email-en keresztül lehetséges ez után is, de kérjük, hogy ne küldjenek nagyobb csatolmányokat, képeket, mint 1 Mb (mert drága és gyenge az internet). Ugyanakkor, a megterhelő viszonyok és tempó miatt, valószínűleg nem fogunk tudni minden levélre válaszolni, de ez nem azt jelenti, hogy ezek nem különleges ajándékok számunkra.

„Lukim yu gen!” (Látjuk egymást!)
Köszönettel,
Hajni és Mihai

IMATÉMÁINK:
Hálásak vagyunk:

    • hogy rendben megérkezhettünk és az Úr az óta is megóvott minket nagyobb problémáktól, betegségtől;
    • hogy segítőkész tanáraink és kollégáink vannak;
    • a természeti szépségekért amikben gyönyörködhetünk.

Imádkozzunk:

  • hogy tudjuk megszokni hamar a miénktől nagyon különböző PÚG-i körülményeket, ugyanakkor tudjunk helyesen viszonyulni a kulturális különbségekhez, úgy a helyiekkel, mint a világ más részeiről érkező munkatársakkal kapcsolatosan is;
  • hogy az Úr adjon erőt és értelmet, hogy be tudjunk fogadni minél több értékes információt amit a képzésen tanítanak és tudjuk azokat gyakorlatba ültetni;
  • hogy jól haladjunk a nyelvtanulással;
  • védelemért, testi-lelki támadásokkal és betegségekkel szemben;
    hogy az Úr készítse a mi szívünket azok felé akik felé szolgálni fogunk és azok szívét is felénk.