Hajni és Mihai hír- és imalevele 2017/3

Drága testvéreink az Úrban!

Május óta, amikor is utoljára küldtünk hírt magunkról, sok jó és kevésbé jó dolog történt velünk és körülöttünk, de tudjuk, hogy „…azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van…” (Róma 8:28). Békességünk Őbenne van!

Az egyik ügy, ami békétlenséget okozott, a helyi és parlamenti választásokkal kapcsolatos eseménysorozat volt, ami a legtöbb térségben áprilistól augusztusig tartott. Egyes helyeken, főleg a hegyvidékeken (Ukarumpa, az SIL missziós központ is ebben a térségben fekszik) helyi harcok is kialakultak a helybeliek közt. Egy ideig utazási tilalmak voltak érvényben bizonyos térségekben vagy térségek felé, és kb. két hétig a mindennapi tevékenységek is korlátozva voltak a missziós központon belül is. Az Úrnak hála, azóta a feszültségek lecsendesedtek, és minden az itteni “természetes” mederben folyik.

Levelünket Manus szigetén kezdtük el írni, mely kb. 200 km-re fekszik a partoktól a Csendes Óceánban. Ez a harmadik utazásunk volt azzal a céllal, hogy jobban megismerjük az adott helyen lévőket, szükségeiket, hozzáállásukat a Bibliához, és meglássuk, milyen módon és mely területeken tudnánk szolgálni a feléjük a Biblia használatának elősegítésében hosszú távon, ha ide költöznénk. Itt két és fél hetet töltöttünk szept. 5-23 között. Tartózkodásunk első felében egy műhelymunkán vettünk részt, “Fedezd fel az anyanyelved!” címmel. Ez segíti a helyi fordítókat, hogy felfedezzék és kidolgozzák anyanyelvük nyelvtanját. Sok helyen még nem létezik nyelvtan könyv amiből az emberek megtanulhatnák nyelvtanjuk sajátosságait, amire nagy szükség van a Biblia fordításának folyamatában. Ez alkalommal 10 nyelvcsoport képviseltette magát Manus szigetéről, és mi ezeket mentoráltuk amikor szükség volt rá.

dum09171

Két nyelvcsoportot látogattunk meg a műhelymunka után: három napot a Nyindrou-iakkal töltöttünk, ahol már létezik az Újszövetség, de nagyon kevesen használják, és két napot a Titánokkal, akik még csak a fordítási folyamat kezdetén vannak. Mindegyik népcsoportnak megvannak a maguk kihívásai és lehetőségei a Biblia anyanyelvű használatában és különbözőképpen segíthetjük őket ennek elérésében ha az Úr erre a tájra vezetne minket a jövőben. Manus-on töltött időnk alatt beszélgettünk pár emberrel, akik nagyon motiváltak, hogy a saját nyelvükön elérhető legyen a Szentírás. Ennek örülünk és bátorít minket, ugyanakkor tudjuk, hogy a kezdeti lelkesedés sokszor nem tart sokáig.

A Pápua Új Guinea-i (PÚG) valóság azt mutatja, hogy sok esetben a fordítások nincsenek használatban különböző okok miatt. Ezért, hisszük, hogy a terület, amiben szolgálunk (a Biblia használatának elősegítése) nagy fontossággal bír már a fordítási folyamat kezdetétől fogva, nemcsak Manus szigetén, de egész PÚG-ban. Lényegesen könnyebb fenntartani az érdeklődést, vágyat az anyanyelvű Biblia használatában, mint újraéleszteni, mikor az már teljesen kihalt. Az Ukarumpába való visszaúton, megálltunk két napra Uminban (Madang tartományban), hogy meglátogassuk „waspapánkat” és családját, akik gondoskodtak rólunk egy hónapig a falusi életre való felkészülésünk folyamán. Imádkozzanak velünk, hogy az ekkor elhintett magvak kikeljenek és gyümölcsöt teremjenek!

Augusztus 4-12. között a „Huon Gulf” körzet fordítói műhelymunkáján vettünk részt, Lae-ben. Öt népcsoport dolgozott egy helyen, egy időben, ki-ki a saját nyelvére való fordításban. Az egyik csoport (Kala) munkájába mi is bekapcsolódtunk, kérdések és bibliai fogalmak mélyebb elemzése által mentorálva őket. A projekt vezetőjével sokat beszélgettünk az ottani térségről és az emberek életének sajátosságairól, szükségeikről. Kiemelte a Patep népcsoportot, ahova elgondolása szerint költöznünk kellene, ha a “Huon Gulf” térséget jelölné ki számunkra az Úr. Úgy látta, hogy ez egy jó stratégiai pont lenne a környező népcsoportok elérésében is. Ezen a nyelven létezik már az Újszövetség, de csak egyes falvakban van használva. Ez alkalommal nem tudtunk ellátogatni a Patep népcsoporthoz, de úgy tűnik, október második felében ez lehetségessé válik.

dum09172

Június 22-27. között az Engákhoz jutottunk el. Találkoztunk a fordítói csoporttal és néhány lelkipásztorral. Ugyanakkor, a munkaterületünk specifikus képzésén belül is volt egy feladatunk, dolgozatot írtunk a következő témában: „Három éves munkaterv a Biblia használatának elősegítésében az Enga népcsoportra nézve”. Ez a látogatás lehetőséget nyújtott, hogy komplex kérdéseket tegyünk fel a fordítóknak, ami valamelyest segített a helyi adottságok felmérésében és a dolgozatunk megírásában. Enga a legnagyobb népcsoport PÚG-ban (egyesek szerint 3oo.ooo körüli a létszámuk), ezért helytelen lenne azt állítani, hogy ismeretünk teljes velük kapcsolatosan.

Több hónapos felkészülés áll a hátunk mögött: sok utazás és még több képzés és műhelymunka, úgy mint: „SU, vagyis a Biblia használatának elősegítése” (14 hét, amiből még hátra van 3), „Traumák gyógyulása” (1 hét), „Gyakorlatba ültetett antropológia” (2 hét), „A kultúra találkozása a Szentírással” (1 hét) valamint, „Részvételi eszközök és metódusok a közösség bevonására” (2 hét).

Vágyunk és tervünk, hogy október folyamán pihenjünk egy kicsit és lecsendesedjünk, hogy az Úrral töltött közösségben vezetésre találjunk, hogy vezetőinkkel együtt helyes döntésre jussunk: PÚG-nak melyik részen kell szolgálnunk hosszú távon és mely népcsoporttal/csoportokkal. Nagyon fontos, hogy most ebben mellénk álljanak önök is, és kérjék az Úr világos vezetését, hol tudnánk a legjobban szolgálni és hosszú távon boldogulni a helyi adottságok mellett (minden helynek megvan a maga nehézsége ami a mindennapi életet megnehezíti számunkra).

Nem tudjuk, hogy a pihenés rész összejön-e számunkra, hiszen át kellett költöznünk egy új házba Ukarumpában, ami sok munkával járt/jár, de hosszú távon segítségünkre lesz. Be kell fejeznünk a SU képzést is, amihez sokat kell olvasnunk még, és, ahogy már feljebb is említettük, a hónap második felében újra utazunk. Imádkozzanak értünk erőért és felfrissülésért is, és, hogy ne betegedjünk meg!

Az utolsó hónapok hasznosak voltak abból a szempontból is, hogy elkezdtünk egyedül utazni az országban a helyi közlekedési eszközökkel (PMV-szárazföldön és Dingi-vizen) és megtanultuk ennek szabályait. Felfedeztük az utak különböző minőségét, ami nagyon változó. Természetesen, gyakoroltuk a Tok Pisin-t is, az újonnan alakult kapcsolatok által (a missziós utakon, az ukarumpai piacon áruló emberekkel, a vezetőkkel a helyi gyülekezetekből és partnerszervezetből (BTA-Bible Translation Association), a SIL helyi alkalmazottaival, akik közül az egyik egy ifjúsági pásztor is, stb. Ezzel az ifjúsági pásztorral és feleségével elkezdtünk egy házi bibliatanulmányt, mely – az ő leírása alapján – nagy segítségükre van, ugyanis bővíti ismeretüket és segíti őket az Ige megértésében a történelmi-kulturális háttér és a bibliai összefüggések által, amiket megosztottunk velük.

Ezek az alkalmak minket is segítenek, hiszen gyakorolhatjuk a bonyolultabb Bibliai gondolatok megosztását Tok Pisin nyelven. Imádkozzanak velünk ezért a pásztorért, hogy egyre nőjön az Ige iránti szomjúsága és ne csak értse, hanem élje is azt! Ugyanakkor imádkozzanak velünk kiegyensúlyozott kapcsolatokért, melyben mindegyik fél legyen kész adni és kapni! (Sajnos, egyes helyzetekben, a helyiek csak az anyagi lehetőséget látják bennünk, fehér emberekben)
Drága testvéreink, van békességünk az Úrban és örülünk, hogy magunk mellett tudhatjuk önöket is! Ezáltal részeseivé váltak ennek a szolgálatnak PÚG-ban. Az Úr áldja meg mindannyijukat!

Sok szeretettel és köszönettel,
Mihai és Hajni