Hajni és Mihai – Az angliai képzés és egyéb újdonságok

Kedves barátaink és partnereink!

Ahogy a múlt levelünkben előre jeleztük, július 23 és szeptember 3 között Angliában vettünk részt a LACA képzésen, melyet Wycliffe munkatársak tartottak a Gloucester-i Redcliffe Főiskola keretén belül. 15 hallgató volt jelen Európa több országából és Új Zélandról. Találkoztunk olyan diákokkal és tanárokkal, akik voltak már Pápua Új Guineában (PÚG), és megosztották velünk ottani tapasztalataikat, melyek nagyon hasznosak voltak számunkra az előkészületekben. Ez a képzés segített megérteni milyen fontos, hogy egy konkrét, ugyanakkor megvalósítható tervünk legyen a nyelvtanulást illetően. (A mi esetünkben a Tok Pisin-ről, az egyik államnyelvről, és majd a helyi, törzsi nyelvről van szó). Azt is megértettük, hogy mennyire fontos a nyelvtanulás folyamatában a helyi kultúra megismerése. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a szavakat kontextusukban tudjuk használni olyan módon, hogy az emberekhez az az üzenet érkezzen meg, amit közölni szeretnénk, nem más, és így releváns módon tudjunk válaszolni a közösség szükségeire az Igén keresztül.

A képzésen tanultunk fonetikát (felismerni, leírni és képezni a Nemzetközi Fonetikai Hangkészlet (IPA) hangjait), valamint a nyelv és a kultúra elsajátításának stratégiáiról. Ugyanakkor gyakorlatba is ültettük a hallottakat egy számunkra idegen nyelv tanulásán keresztül. Mihai a farsi nyelv által gyakorolt, mialatt Hajni asszisztensként vett részt ezeken a gyakorlaton, így pár hallgatónak lehetősége volt megismerkedni Hajni gyönyörű, de ugyanakkor nagyon nehéz anyanyelvével, a magyarral. (Hajni most jött rá, hogy milyen nehéz a nem magyaroknak az „a” hang, főleg ha még egy „ó” betű is követi, (lásd „Janó”), a „ty” és „gy” hangokról nem is beszélve.) Megtanulhattuk a képzés során, hogy miként szervezzük meg gyakorlati módon tanulásunkat, hogyan értékeljük és hogyan haladjunk előre minél eredményesebben a tanulás folyamatában, használva vizuális és interaktív eszközöket melyek megfelelnek személyiségünknek (akár nyelviskola, szótár vagy nyelvtanár nélkül).

A leghamarabbi POC (Oceániai Orientációs Képzés) 2017 február 1-jén kezdődik PÚG-ban. Ez egy fontos képzés mely alatt megtanulhatjuk a Tok Pisin alapjait, az alap kultúrát és, hogy hogyan boldoguljunk a helyi primitív körülmények között. Az SIL PNG (a partner szervezet melynek vezetése alatt fogunk szolgálni), kéri, hogy minden hosszú távú szolgáló kezdje ezzel a képzéssel ott-tartózkodását. Nemrég értesültünk arról, hogy elképzelhető, hogy ne legyen helyünk ezen a képzésen a helyek szűke miatt. Várólistán vagyunk a 3. helyen. Kérjük, imádkozzanak velünk ezért! Hisszük, hogy az Úr minden akadályt el tud gördíteni az útból és mindent kezében tart, így szeretnénk ha mindenben az Ő akarata teljesülne.

A SIL PNG munkatársai ez alkalommal kivételt tettek és megengedték, hogy, januárban kiutazzunk, függetlenül attól, hogy a februári képzésre vagy csak a júliusira kapunk helyet. Ha csak a későbbire kapnánk helyet, ajánlották, hogy az ottani felkészülésünket kezdjük el a szolgálati területünkre (Biblia használatának elősegítése) vonatkozó specifikus képzéssel, s közben tanuljuk az egyik hivatalos nyelvet és a helyi kultúrát is.

Most, hogy újra itthon vagyunk, folytatjuk az előkészületeket az előttünk álló úthoz. Elküldtük a szükséges papírokat a munkaengedélyhez (bár önkéntesekként fogunk szolgálni PÚG-ban, mégis szükség van erre, az ottani törvények alapján) és várjuk, hogy megkapjuk, hogy majd a vízumot is kérvényezhessük. Ez egy újabb bonyolult procedúra, de bízunk benne, hogy minden időben meglesz.

Ezen kívül még hátra van pár oltás bevétele (a nagyján már túl vagyunk), pár rövid SIL online képzés és nagyon sok kutatás, olvasás, hogy minél többet megtudjunk az ottani kontextusról. Nagyon fontos, hogy minél jobban felkészüljünk és beszerezzük a szükséges dolgokat amiket magunkkal kell vinnünk. Meg kell vásárolnunk minél hamarabb a repülőjegyeket (hogy minél jobb árat kapjunk) és az egészségügyi biztosítást aminek tartalmaznia kell egészségügyi evakuációt is, de mindezt csak azután, miután megkaptuk a munkaengedélyt.

Hálásak vagyunk az Úrnak, hogy kialakított egy pihentető vakációt, Angliába utazásunk előtt, amire oly nagy szükségünk volt, egy nagyon intenzív és megpróbáltatásokkal teli időszak után.
Az úton hazafelé megálltunk a már jól ismert Missziós Táborban, ahol Mihai-ban, most 4 éve véglegesedett a missziós elhívás. Ugyanitt találkoztunk először és itt kezdte az Úr egybefonni életünk útját egy közös szolgálat felé. Az óta minden évben szolgáltunk ezekben a táborokban mint társszervezők. Ebben az évben viszont más szerepünk volt: megosztottuk a résztvevőkkel a megtérésünket, elhívásunkat és a PÚG-i szolgálati terveket, bátorítva őket, hogy ne féljenek „kilépni a biztonságosnak tűnő hajóból” és vállalják elhívásukat.

Hálásak vagyunk az Úrnak aki kirendelte számunkra azokat a szolgatársakat akik ígérték, hogy rendszeres imai és anyagi hátteret biztosítanak ennek a szolgálatnak, és azokat is, akik lehetőség szerint, időnként járulnak hozzá! Örömmel és izgalommal várjuk az Úr munkáját amit bennünk és általunk végezni akar!

Hálásak vagyunk:

  • a LACA képzésen tanultakért, a tanárokért és az új barátokért;
  • mert az Úr gondoskodott anyagi szükségeinkről és egy olcsó lakhelyet biztosított számunkra a képzés idejére Angliában;
  • a képzés előtti vakációért;
  • a missziós táborban való szolgálati lehetőségért.

Imádkozzunk:

  • egészségért és erőért a továbbiakhoz;
  • szeretteink megtéréséért;
  • az akadályok megszűnéséért, amik a PÚG-i orientácios képzésen való résztvételt késleltetnék.

Befejezésül, kívánjuk, hogy legyenek áldottak és legyenek áldás!!!

Köszönettel,

Hajni és Mihai